Sánta J. Ede: Álom

Arcomhoz ér lágyan a napsugár.
Valóság ez, vagy álom csupán?
Nem érzem cirógató melegét.
Sem sugarainak szerelmét.

Hajamba kap a szél, és cibálja.
De egy tincs sem mozdul. Hiába.
Álom ez, vagy a valóság?
Szedhetek én itt vadrózsát?

Ha mezőn állok, meztelen talppal,
Csak úgy, nesztelen hanggal.
Mégsem érzem a pázsit puhaságát,
Mint fáradt testem egy puha párnát.

De hátamhoz ér gyengéd kezed.
S eme álomból lassan kivezet.
Felébredek, ahogy megsimítottál,
Eszembe jut, ez az álom, nincs valóság!