Borbély Barbara: Emlékek nélkül

Barátaim mindig annyit meséltek,
Kisgyermekkorukról sokat tudtak.
Én meg csak ott álltam némán,
Mert csak hallgatni tudtam.

Irigyeltem őket a tudásuk miatt,
Mert én nem emlékeztem.
Egy pár halovány kép,
Ennyi maradt csupán.

Miért vagyok ilyen?
Én emlékezni akarok!
Hát olyan sokat kértem?
Ezt nem lehet teljesíteni?

Ma már másképp gondolkodom!
Ma már nem irigylek senkit,
Se ezért, se másért.
Megváltoztam!

Rájöttem valamire:
Nem az számít, ki voltál,
Csak az, ki vagy most!
Már tudok élni emlékek nélkül!