Németh Roxána: Fekete

Súlyos mélységekbe zuhanás innen messze,
Nehéz bolygók káoszán keresztül lebegve.
A kezdetektől a Föld méhében foganva,
A világmegváltó ősi fényére vágyva.

A tél az éjszaka, a fehér merev halál,
Mindenre végeláthatatlan szürke köd száll.
A tavasz az újjászületés pillanata,
Ahogy az a szent könyvekben meg vannak írva.

A fekete nem csak gonosz, mindenütt ott van,
Megfejthetetlen, titoktatos, halhatatlan.
Ő törékeny és érzékeny, mint egy tükörszív,
De erős, amikor a bánat magába szív.