Ferdinandy György novelláskötetének bemutatója a Magyar Írószövetségben

Június 6-án 18 órakor mutatják be Ferdinandy György Pók a víz alatt című novelláskötetét a Magyar Írószövetség Klubjában. A szerzővel Bíró Gergely beszélget.

Próza három tételben, három műfajban, egy gondolatra hangolva. Az író 1956-ban ment el itthonról, máig kétlaki, anyanyelve és gondolkodásmódja a hazájához köti, de más kultúrák és életformák ismeretének birtokában kivételes érzékenységgel talál rá a témáira, kívülről és belülről képes megítélni minden helyzetet. Az Emlékszilánkok 61 rövid próza, 14 fejezetben. Időben, térben széles merítés. A gyermekkortól máig, az élet Budán, Franciaországban, Puerto Rico-ban és Miami-ban. Hétköznapi esetek (pl. pók „lakótárs” a budai fürdőszobában), a szülők, a testvérek, valamikori barátok, a tánciskola, 1956. Az itt hagyott világ emlékeit újraéli, és meg akarja érteni, mi történt vele és körülötte. Több írás tárgya az irodalom: olvasmányélmények, pályatársak, irodalmi jelenségek, a nyugati magyar irodalom, a fordítás és helyünk a világban. Szókimondó és ironikus, őszinte. Ez a mindent néven nevező őszinteség jellemzi akkor is, ha magáról ír (betegség, idős kor, szokások). Izgalmas, feszes írások meglepő fordulatokkal – olvasható a kötetről a Magyar Naplóban, a Magyar Írószövetség lapjában.

 

A második fejezet – az Életek – hét novellából áll. Sorsok, változatok a kiszolgáltatottságra. Az írások szereplői kilépnek a könyv lapjairól, úgy érezzük, találkozhatunk velük az utcán és magunk is belépünk a történetükbe. Például a kutyáját kereső öregember, a betegséggel viaskodó trópusi asszony, a suta kamaszszerelem, amely az idő múlásával tévedésnek minősül. Mind ismerős helyzetek, de az írói megformálás arra késztet minket, hogy árnyaltabban figyeljünk a körülöttünk élőkre.

 

A harmadik fejezet, A mosoly albuma  (filmforgatókönyv) témája az 1956-ban világgá futott férfi hazalátogatása 1990-ben. A budai hegyvidéken az egykori teniszpályát keresi. A házukhoz tartozott. A nagyszülei, szülei orvos társasága és ők, a gyerekek is ott játszottak. A pálya nincs meg, beépítették. Eltűnt a budai úri középosztály is. A látogatás előhozza az emlékeket, az 50-es éveket, a kitelepítéseket, az ÁVO-s szomszédokat. Történelem egy kiskamasz szemével és egy gyerekcsapat életének eseményeivel, 1956-ig.