Papp János: Iskolánk!

Iskolánk valós álomkép,
kemény életre felkészítő!
Zengő fohász halk szava,
létünkről nevelve regélő...

Sok hű pajtás, jó tanárok,
ricsaj, hangos kacagás!
Áradó ismeretek életnek - tavaszán,
alapokba foglaltatva összeáll...

Vasbeton lesz tartópillére,
hátán hordja tudásnak súlyát.
Igaz tekintet, tétova, pislantó,
valóságnak gigászi útján...

Fáradságos munka sikere,
játékban éledt, majd fogant meg újra.
Kihívó szellemű felnőtté válás,
hatalmat hordozó rejtélye fúrja...

Kölcseynek himnuszát
ámulva hallgatva...
Átélni, mi még reánk vár
sorsunkban bízva, s úgy akarva!

Deák a haza bölcse,
mi jobbra is fordulhat.
De önként lemondva róla,
a nemzet fel nem ocsúdhat!

Építő elemei leszünk, hű követők
elődeink megjárt nyomának...
Új ismeretekkel ajzva meg íjunk
növünk fel, bízva kitartó munkában.

Mit nekünk nyújtott iskolánk,
próba az, legelső szárnycsapás.
Távolba vesző s nyíló ismeretlen
megtalálja valós világ kapuját

Búcsúzunk mi egyszer tőled,
a szívünkbe mélyen foglalunk.
Könnyes szemeknek tiszta tükrében
reád majd hálával gondolunk...

Felnőve egyszer dolgozó emberként
érik meg munkánknak édes gyümölcse!
De álmunkban hozzád újra visszajárunk,
mint édesanyának igaz szívű szülöttje!

***

Tudásalap, egy társadalmi igaz trend.
Teremtő munka, becsülvén kélte szent!
Áldja siker, jövőt megérő lét szerepre...
Boldogítson üdvösséges, nagy szeretetre!
Termelőn élt, igaz, békés érdem-kegybe,
lelki tápján menny szálljon Nemzetemre...