Mókus Vivienna: Elég egy pillantás

Érzem, hogy figyelsz
Semmitmondó szemeiddel.
Tudom, hogy vágysz rám
Nem létező érzéseiddel.
De mikor eljő az este,
Elmém kitisztul,
S ráébredek;
A Pokolban vagyok,
Hol eléget a tűz,
Mely teérted lángol,
Hol mindenki ujjal mutogat;
Nézzétek, ő az elátkozott!
Menekülnék,
De már nincs visszaút.
Kapaszkodnék,
De már magával ragadott a múlt.
Mért nem jössz?!
Bús szívemnek fénylő lovagja,
Te elátkozott lelkek közt
Tisztaságnak Vándora.
Csak nézz a szemembe,
S én Boldogan halok meg a kezedben...