Szekeres Fanni: Rózsám!

Csak egy bimbót,
Ennyit őriztem meg belőle.
Apró tenyerembe téve
Most mindent felidézve.

Belépve a kapun,
Szép volt és jól fésült.
Arcán, rám nézve, egy apró mosoly ült.

Dobogott hevesen, táncot járt a szívem,
Három szál rózsát felém tartott kezében.
Lábujjhegyre állva mosolyogtam felé,
Karjaival átkarolva, csókokat hintett belém.

Elolvadtam akkor csókjai tüzében,
Vörösebb lettem, mint a nap lenyugvó hevében.
Fekete hajunk összeolvadt messziről,
Ajkunk, szívünk eggyé vált egymás ölelésétől.

Elporladt már a rózsa, egyszer elporladok én is,
De szívedben tovább élek majd, mint egy elszáradt tövis!