Heniger Istvánné: Ősz és szenvedély

Vörösen izzik az őszi nap
Vörösen izzik a szenvedély
Már nem perzsel hirtelen sugara
Mélyen, forrón izzik itt belül
Kavarog lelkem legmélyén
Mint a színesen hulló falevél
Mikor felkapja hirtelen a szél.

De lángra lobban az izzó parázs
Tüzet kapott a száraz avar
S most kavarogva terjed a láng
Nem tudom, az ősz mit is akar
Szívemben nyár van, forró és meleg
De az ősz színei már megérintenek
Ahogy érik a fákon a sok levél
Mielőtt még elszáradva földet ér
Tűzpirosra festi őket
Az őszi szenvedély.