a szív, minden mérget
magába szív, anyám a
kert végéből hív, integet,
messze vagy szerelmem,
közelséged felháborít,
mindent felborít,
mit az Isten bennem szépen
összerakott, távol vagy, csak
így érzem mennyire vérzem
szívem üres kamráiban,
a borzongás, mint apró hangyák
végig futnak hátamon,
megnyílik a végtelen
kapujában, térdemen
reszketés vesz erőt,
letérdel bennem a bűn;
térdre, térdre!
lila bűnbánat a hidegtől
átfagyott kezem.
Immár többet tudok
az Úrról, mint azelőtt,
hisz már tudom, hogy
fel nem foghatom Őt;
szerelmem testébe
csomagolt ajándék,
szenvedni kész erő,
ez az, mi Krisztusban
oly nagyon megnyerő!
1 Megjegyzések