Bognár Attila: Hát menj...

Hát menj, menekülj!
Ne nézz vissza, kerülj!
Sajnálkozásba ne merülj!
Negédes álomba szenderülj!

Hogy te megérted?
Nyelje le más ezt a mérget.
Hogy sajnálod a véget?
Ilyen ez az élet.

Nekem kell sajnálnom az egészet,
Mert elviseltem miattad a terhet,
Melyet ember el nem viselhet,
Ez mégis elkerülte a figyelmet.

Amit neked egyszer elhittem,
Annak már jelentése nincsen.
Mit jelentesz mégis hamis kincsem?
Már semmit és mindent.

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: