Atkáriné Terike: Cipósütés, ízibe

Tegnap éjjel álmomban, szép kenyér sült valóban.

Kovászillat terjengett, sütni kellett kenyeret.

Két kezemmel dagasztottam, körbe-körbe gyúrogattam.

Mikor fényes, sima lett, szakajtóba mehetett.

Dagadj, dagadj kenyerem, finom, puha melegben.

Megtörtént az éji csoda, vánkos nőtt a szakajtóba.

Mosolyogva néztük egymást,

Mondta: siess, hadd süljek már!

Megformáztam, cipó leszel!

Jó lesz, jó lesz, súgta nekem.

Picit pihenj, növekedjél, csinos szép cipócska legyél!

Szóltam neki: talán ennyi, nem kell tovább növekedni!

Szép vagy, nagy vagy, menjél sülni!

Oldaladat jól bevágom, cipó leszel, tanúsítom.

Gyorsan be a sütőbe, izgalommal megtöltve.

Negyvenöt perc izgalom, jól dolgoztunk? Nem tudom.

Közben végig gondolom, de szép is az én álmom.

Lassan szól a cipócska: nézz be hozzám, asszonyka!

Nem nézek én, várj egy kicsit, míg az idő le nem telik.

Kenyérillat? Nincs ily csodás, ember asszonyt megbabonáz.

Álmomban is mennyben vagyok, mikor illatod árasztod.

Elteltek a hosszú percek, gyere cipó, hogy nézzelek.

Megmosdatlak, simogatlak, két szememmel megcsodállak.

Kiteszlek az asztalomra, mutasd magad, te cipócska.

Izgalmunk is elcsendesül, cipó és én szembesülünk.

Még egy csodát adj énnékem, beszélj, beszélj, szépen kérlek!

Beszél, beszél eleget, lesznek is szép cserepek.

Kisült hát az éji csoda, piros cipó sült álmomban.

Most láss csodát: ÉBRESZTŐ.

Vár a kovász s a teknő.

Mai program, tudod-e? Cipósütés, ízibe.