Add tovább


Az Eszter: Fohásznak

Hátamba fúródtak,
énrám terhet nyomnak
az utálatosok.
Hámszövetek között,
irhámba költözött
fájdalommágusok.
Többségük éget:
a sértettség, melyet
belém plántálnak.
Csak egy szó kell,
egy cinkos szó,
s lerántanak.
De térden kúszva,
belsőm mardosva,
galád az irigység.
Minek hű papjai
meghozzák az élet
nagy keservét.
Sokszor tűvel szurkál,
bőröm alatt vájkál
a lustaság.
Alkotni, hatni
és gyarapodni
nem tud a világ.
Önzőnek látsz?
Hát, az is vagyok,
mint úgy az ember:
Felelősséget,
kötelességet
vállalni sem mer.
Sors kezei,
Akarat erői:
Segítsetek!
Kést ragadjatok, s
nyúzzátok le
szenny-bőrömet!

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: