Debreceni Zoltán: Pocsaj fahídja

Pocsajnak fa hídján állok képzeletben,
amely ütött, kopott.
Az Ér folyón Pocsajba kötötte át a partokat.
Ezen a fahídon a drága jó apám is sokszor át ballagott.

Sok fiatal fürdött a nyári melegbe,
a Nagyzsidó öblébe.
A hídon sok fiatal és öreg meg állott,
kiktől az élet sok boldog emlékeket lopott.
Csókolóztak,szerelmeskedtek itt boldogan,
hajdanán sokan.
A pocsaji régi kopott fahídon,és fahíd alatt…