Auffenberg Árpád: Kimondatlan érzés

Sötétben bolyongtam a hideg, esti szélben,

Ő ott volt velem, s többé már nem féltem.

Szemében ott volt húsz évnyi fájdalom,

Temetetlen múlttal emlékeket átkozott.

Egy kimondatlan szó kísérte az esti alkonyt,

Kimondta volna, de ő a karomban álmodott.

Csak remélni tudom, hogy lesz még pillanat,

Mikor szívem szívébe lát, s a két szív szeretni akar.