Auffenberg Árpád: Kimondatlan érzés

Sötétben bolyongtam a hideg, esti szélben,
Ő ott volt velem, s többé már nem féltem.
Szemében ott volt húsz évnyi fájdalom,
Temetetlen múlttal emlékeket átkozott.
Egy kimondatlan szó kísérte az esti alkonyt,
Kimondta volna, de ő a karomban álmodott.
Csak remélni tudom, hogy lesz még pillanat,
Mikor szívem szívébe lát, s a két szív szeretni akar.

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: