Fekete-fehér mámor
Befedve száraz gallyal,
Haladtam át láthatatlan világon
Vad, nyüzsgő aszállyal.
Minden más.
A fa, a tanya, a táj.
Hová lett a gyönyörű kilátás?
Merre lehet a rozoga vár?
Jön-e még megváltás?
A fű, a levél, a nyáj.
Mi ez a bűzölés?
Tán meghalt a remény?
Minden más.
A fa, a tanya, a táj.
A kilátás, a vár.
A fű, a levél, a nyáj.
Dobban a szív, buzog a vér.
A falevél lehull, és én megpillantom Isten erejét.
Valahol a távolban angyalok táncra perdülnek,
Erre a fekete-fehérek meg is zendülnek.
Csak kevés dolog nem változott meg,
A hit, szeretet és a remény.
S mégis dicső e nép, mert az Ő nyomába lép.
Befedve száraz gallyal,
Haladtam át láthatatlan világon
Vad, nyüzsgő aszállyal.
Minden más.
A fa, a tanya, a táj.
Hová lett a gyönyörű kilátás?
Merre lehet a rozoga vár?
Jön-e még megváltás?
A fű, a levél, a nyáj.
Mi ez a bűzölés?
Tán meghalt a remény?
Minden más.
A fa, a tanya, a táj.
A kilátás, a vár.
A fű, a levél, a nyáj.
Dobban a szív, buzog a vér.
A falevél lehull, és én megpillantom Isten erejét.
Valahol a távolban angyalok táncra perdülnek,
Erre a fekete-fehérek meg is zendülnek.
Csak kevés dolog nem változott meg,
A hit, szeretet és a remény.
S mégis dicső e nép, mert az Ő nyomába lép.
