Pál Renáta - A folyam benned

Lényed víztükrében megpillantottam önmagam.
Tétován tükrözted vissza rezdüléseim.
Előttem folydogáltál szomorúan, halkan.
Megigéztek félénk pillantásaid.
Annyira vonzott mélabús csobogásod,
mint holdkórost vonzza a rideg Hold.
Éreztem, ha nem merülök el benned,
már nem leszek élő, csak hideg holt

Amint összecsaptak fölöttem lélekhullámaid,
tudtam - rabod leszek örökre -
úgy összegabalyodtunk Élet,
hogy már nem tudom hol kezdődök én,
s hol végződsz te`

.... lelked után rezdül a lelkem, ketten vagyunk az Egyben....