Singer Martin - Bánatos balladáktól...

Bánatos balladáktól zeng a fülem,
A halál angyala járt mellettem.
Kitárta szárnyát,
Felkarolt egy gyönyörű lányt.

Egy gyönyörű lányt,
Kivel az élet oly nagyon elbánt.
Kinek nem jutott teljes élet,
Kinek a halál volt a legkedvesebb végzet.

Szeretteiben a fájdalom,
Mint egy szörnyű ártalom.
Sosem gyógyul be,
Sosem enyhül meg.

Ő már tovaszállt,
Ő már fent alussza álmát.
Ő már sosem lesz úgy, mint régen,
Vele már elbánt a végzet.

Azok a képek...
Csak az emléke éltet.
Csak a fejemben az illata tart ébren,
De ő már nincs többé úgy, mint régen.

Bánatos balladáktól zeng a fülem,
Szemem sírásra hajlik, ha rá emlékezem.
Egy gyönyörű lányra,
Kit a rák vitt a Mennyországba...