Lépteim zaja, amikor nem lépek,
és dübörgésem az egyedüllétben.
Mint egy gép, dolgozik szakadatlan,
de hiába. Mert nekem nem ő kell,
nem ez az erő, mi végül úgyis elrothad.
Hanem csak az, amit táplál, amiért
meg nem áll: a lélek, mi rabként is
fölötte áll a vérnek, az anyagnak,
és minden szívverésnek.
és dübörgésem az egyedüllétben.
Mint egy gép, dolgozik szakadatlan,
de hiába. Mert nekem nem ő kell,
nem ez az erő, mi végül úgyis elrothad.
Hanem csak az, amit táplál, amiért
meg nem áll: a lélek, mi rabként is
fölötte áll a vérnek, az anyagnak,
és minden szívverésnek.
