Elhagyott, itt hagyott minket.
A világnak nélküle kell tovább mennie.
Hiányzik, mert nélküle semmi az életem,
hiányzik, mert nincs kihez menjek,
hiányzik minden, ami vele történhetett.
Boldog voltam, talán, de most nélküle...
Hiányzik, tegyél ellene,
csukd be szemed, képzeld el.
Nyílik egy ajtó, fehér fény bejöhet,
megtör egy árnyék, vajon ki lehet,
lassan tipeg, teste merev, szeme rád mered,
itt vagy, eljöttél, gyere velem. - Nem lehet.
Csak egy percre, kérlek, maradj itt velem.
Kezed megfognám, ölelnélek Téged,
mosolyod újra mosolyt adhatna nekem,
arcodra csókot, mi sem lehetne szebb,
talán csak ha örökre itt maradhatnál velem.
De neeem, már látom, menned kell.
Egy perc, semmi, de mégis megtörténhetett.
Hogy újra láttam, ki engem felnevelt,
kire büszke lehetek, mert erősnek nevelt,
bár könnyem soha nem szűnik meg bennem,
lelkem soha nem békél meg ezzel,
oly kegyetlen világ, megint elvesztem...
Kinyitom a szemem, és tényleg. Nincs velem.
Bár egy perc volt, nem több, nem kevesebb.
Mégis ismét sokáig bennem élhet.
A világnak nélküle kell tovább mennie.
Hiányzik, mert nélküle semmi az életem,
hiányzik, mert nincs kihez menjek,
hiányzik minden, ami vele történhetett.
Boldog voltam, talán, de most nélküle...
Hiányzik, tegyél ellene,
csukd be szemed, képzeld el.
Nyílik egy ajtó, fehér fény bejöhet,
megtör egy árnyék, vajon ki lehet,
lassan tipeg, teste merev, szeme rád mered,
itt vagy, eljöttél, gyere velem. - Nem lehet.
Csak egy percre, kérlek, maradj itt velem.
Kezed megfognám, ölelnélek Téged,
mosolyod újra mosolyt adhatna nekem,
arcodra csókot, mi sem lehetne szebb,
talán csak ha örökre itt maradhatnál velem.
De neeem, már látom, menned kell.
Egy perc, semmi, de mégis megtörténhetett.
Hogy újra láttam, ki engem felnevelt,
kire büszke lehetek, mert erősnek nevelt,
bár könnyem soha nem szűnik meg bennem,
lelkem soha nem békél meg ezzel,
oly kegyetlen világ, megint elvesztem...
Kinyitom a szemem, és tényleg. Nincs velem.
Bár egy perc volt, nem több, nem kevesebb.
Mégis ismét sokáig bennem élhet.
