Azért vagyok más, mert írok,
Jelet hordok testemen,
S mert más akarok lenni,
Nem pedig egy jeltelen.
Lesz sírom is talán, majd egyszer,
S reávésik majdan nevem,
És a nevem el fog tűnni,
De nem leszek jeltelen.
Torkomban hangok, fejemben zene,
Kezemben versek, s ím, egy rím,
Testemen rajz van, Holló ül lelkemen,
De örülök ezeknek, mert nem vagyok jeltelen.
Nem ülök némán, s időm nem múlik hasztalan,
Életem gyepe nem lesz gaztalan,
Nő rajta virág, s szárnyalok fellegen,
Testemen kereszt van, s nem vagyok jeltelen.
Ülök a padomon, s kétely ül lelkemen,
Nézem a kék eget, álom ül fellegen,
Nézek egy madarat, fenn repül vadlesen,
Vijjogó hangja szól, nem vagyok jeltelen.
Hallok egy halk hangot, suttog a kedvesem,
Velem van lélekben, simogat csendesen,
Azt súgja, ébredj fel, s legyél még itt velem,
Borúra derű jön, s nem maradsz jeltelen.
Kelt: Csepel, 2013. március, és július havában...
Jelet hordok testemen,
S mert más akarok lenni,
Nem pedig egy jeltelen.
Lesz sírom is talán, majd egyszer,
S reávésik majdan nevem,
És a nevem el fog tűnni,
De nem leszek jeltelen.
Torkomban hangok, fejemben zene,
Kezemben versek, s ím, egy rím,
Testemen rajz van, Holló ül lelkemen,
De örülök ezeknek, mert nem vagyok jeltelen.
Nem ülök némán, s időm nem múlik hasztalan,
Életem gyepe nem lesz gaztalan,
Nő rajta virág, s szárnyalok fellegen,
Testemen kereszt van, s nem vagyok jeltelen.
Ülök a padomon, s kétely ül lelkemen,
Nézem a kék eget, álom ül fellegen,
Nézek egy madarat, fenn repül vadlesen,
Vijjogó hangja szól, nem vagyok jeltelen.
Hallok egy halk hangot, suttog a kedvesem,
Velem van lélekben, simogat csendesen,
Azt súgja, ébredj fel, s legyél még itt velem,
Borúra derű jön, s nem maradsz jeltelen.
Kelt: Csepel, 2013. március, és július havában...
