Dobosi György - Kincs

Társat nézi, nem a vetélyt,
az Ő szíve aranyat ér.
Nem kritizál, nem szól bele,
ha megkéred, segít neked.

Helyetted Ő meg nem írja,
csak megkér, hogy szótagoljad.
Meglátod majd, hol a hiba,
majd ügyesen te javítasz.

Csak szeretné, hogy jobb legyél,
Ő nem érez semmi vetélyt.
Úgy néz, mint a szerzőtársat,
nem úgy, mint a vetélytársat.

Azt szeretné, hogy jó legyél,
az Ő szíve aranyat ér.
És ha versed összerakod,
Őneki majd felolvasod.

Csak annyit mond majd tenéked,
lám, figyelned csak megérte.
Megdicsér, hogy jót alkottál,
és ezután jól aludjál.

Nem kért semmit Ő cserébe,
csak a versed siker érje.
Pedig mennyi baj Őt érte,
és a szíve mégis érez.

De ha mégis megbántjátok,
száját nem hagyja el átok.
De azért csak ne bántsátok,
az Ő lelke sincsen fából.

Mert a szíve csak jót éleszt,
és csak szeretetre éhes.
Ha lehet, csak szeressétek,
titeket csak erre kérlek.

Ezt is most csak azért írom,
a jóságát bizonyítom.
Tiszta szív és tiszta lélek,
ezt már ti is elhiggyétek.