A zárt ajtók mögött
izzik az anyag,
az eltelt idő,
és a felhasznált erő
lásd: nem volt hanyag.
Pattogzó szemszikráim
az én ki nem mondott
(elhallgatott) mondataim,
megtették hatásukat,
végzik hasadásukat.
Kemencében az izzó ember.
Készül, s majd ki fog jönni,
s ha ki fog jönni,
izzó nyomokat
hagy majd az utókornak.
Az ajtók mögött a reakciók
a végükhöz érnek,
a bennük lévő érzések kiégnek.
Az égetési idő lejárt,
az ajtó nyílik, és félni nem árt:
Az izzó ember kilépett.
Meghajolt, és felegyenesedett:
repedezve megkövült.
Az arcáról a düh eltűnt.
A gránitember hallgat.
izzik az anyag,
az eltelt idő,
és a felhasznált erő
lásd: nem volt hanyag.
Pattogzó szemszikráim
az én ki nem mondott
(elhallgatott) mondataim,
megtették hatásukat,
végzik hasadásukat.
Kemencében az izzó ember.
Készül, s majd ki fog jönni,
s ha ki fog jönni,
izzó nyomokat
hagy majd az utókornak.
Az ajtók mögött a reakciók
a végükhöz érnek,
a bennük lévő érzések kiégnek.
Az égetési idő lejárt,
az ajtó nyílik, és félni nem árt:
Az izzó ember kilépett.
Meghajolt, és felegyenesedett:
repedezve megkövült.
Az arcáról a düh eltűnt.
A gránitember hallgat.
