Kónya István - A bűbájos banya

Már nagyon elfáradt a vándorlegény,
Amikor feltűnt egy erdei menedék.
Füstölt a kunyhó öreg kéménye,
Hátha ma itt neki is lesz ebédje,

Hirtelen eszébe jutott a legénynek,
Mikor a harangszót is meghallotta.
Hátha most van húsvét ünnepnapja,
Az előjövő banyát vödörrel lelocsolta.

Bájitalával kínálgatta a legényt,
Amitől a banyát tündérnek nézte,
Elvarázsolva álomba merült.
Elfelejtett reggelre mindent.

Talán igaz se volt, ami vele történt,
Mert reggelre a kunyhó már üres volt,
Odakészítve két batyut hagyott a banya,
Hétmérföldes csizmájában eredt utána.