Szakadt az eső. A böhöm nagy ajtót belülről, a bal kezével kitámasztotta, előrehajolt, felemelte a jobb lábát, és egy nagyot szellentett. – Eszteeer! – Bocs', de ma nincs szerencséje, mindig akkor fingok, amikor maga van velem. –Vigyorgott, mutatóujjával belepöckölte a csikket az udvari tócsába. Csak ezután sikerült becsukni az „intézet“ vasajtaját.
(Családgondozó: P. Eszter, született 1983. ... Néhány holmijával egyszer csak megjelent a szakszolgálatnál, mondván, hogy elzavarta otthonról az édesanyja. ...Megtudtam, hogy leemelt az anyja számlájáról 15 000 forintot, ezért zavarták el. Az elhelyezési tanácskozáson minden jól ment volna, ha az anya megérti, hogy miről beszélnek a családgondozók. Sajnos elutasító volt, ellenségesen viselkedett, az utolsó három percben kirohant a teremből. Azt mondta, ha fizetni kell a gyerek után, inkább nem dolgozik, leszámol. A nagymama elnézést kért, és maradt.)
– Ki a franc könyökölt a pultra? Repetát kértem. A szakácsnak az a dolga, hogy adjon, hogy kiszolgáljon, hogy mosogasson, azért fizetik. A rohadt életbe, ezek sajnálják a kaját a gyerekektől! Adjon már savanyúságot, elfogyott.
Rám is sötét szemekkel villogott: – Maga is csodálkozik, mi? Megeszem a csurig tányér húslevest a tésztaheggyel, megeszem a dupla adag krumplit, az összes öt rántott húst. Beleremegek, olyan rohadt éhes vagyok. Ki a szart érdekel, megszoktam már, hogy dagadt állatnak, koszos, büdös riherongynak csúfolnak a fiúk. Szarok rájuk, hülye kis faszok. Ilyen vagyok, és kész. Na és, ha lukas a pólóm, azért még nem látni a mellemet, hát... minden lepra rajtam?
(Otthonvezető: önkiszolgálása gyenge. Nagyon lusta. Inkább hisztériázik, csak dolgoznia ne kelljen. Környezetét szereti rendetlenül hagyni. ... Kényszeresen lop, bármit, amire lehetősége nyílik. Nem tudja megállni - saját szavaival élve. Ha kellett, termetét felhasználva, ocsmány szavakat alkalmazva félemlített meg idősebb trafikos néniket - cigarettáért. Ha bejött, akkor újra és újra megtette, körülbelül 15-ször.)
– De hazamegyek, ha nem enged, elszökök. Kibírok egy-két órát, aztán ha kibasz az anyám, eljövök. Vagy megvéd a mama. Le kell vágni a körmömet, én nem tudom, ahhoz még kicsi vagyok. Mi van beleírva a naposba arról, hogy mi történt a vállammal? Nincs eltörve, megröntgenezték. Semmi nincs beírva? Magának elmondom. Tegnap azt hazudtam, az anyám palija volt, pedig dehogy; verekedtem az anyámmal. Kikattant, mert azt mondtam, a Renivel akarok együtt lakni, veszek lakást, ha kikerülök innen, aztán megtépett, én meg őt. Azt hittem, kiszakítja a vállamat.
– Maga mit van úgy oda magával, nem sokkal vert meg, tizenkét ponttal. Az „f" betűnél a hajához kapott, mi? Maga nem gondolt a Federico Fellinire, mi? Ráadásul két „f", mi? Na, majd holnap is játszunk ország-várost? Maga azt sem gondolta, hogy tudom, ki az az Orbán Viktor meg az a Göncz Árpád, mi? Kérdezze meg, versenyeket nyerek a suliban! Arról a Diana hercegnőről mesélhetne, jól van? Persze, hogy elolvastam a könyvet. Szemét emberek voltak a fáraók, én kinyírtam volna őket. Eljönne velem a piramisba? Mert én félnék ott, maga fogná a kezem. Ha kimegyek innen, elviszem magát. Hogyhogy azt tudja, milyen volt a reneszánsz ruhadivat, a francia forradalomét meg nem? Maga okos. Nekem József Attilát adjon, ne Pál utcai fiúkat. Megtanulok verseket a Ki mit tud?-ra. Elmondjam a verset, amiben segített, meg még egyet, jó?
Eszter verse:
Felkészültem a halálra
Kötélhurok, gyilkos folyók,
álmok, vágyak, tiszta golyók,
gyógyszerek, kis templomtornyok,
borotvák és mély szakadékok,
felkészültem a halálra,
na, ezt szedd ki,
az életre nem készített senki,
patkányméreg, szivárgó gáz,
villanyáram, a tested csak váz,
végrendelet, búcsúlevél,
hullámat mossa, ki hozzám ér.
Nem érdekel?
Itt vagyok, és ennyi.
Kellek valakinek?
Hé, emberek, figyeljetek rám!
Hallgassatok meg!
Szeressetek!
Elégítsétek, töltsétek ki az űrt bennem!
Azt mondod, fura vagyok?
Te is fura vagy nekem, és?
Miért nem törődtök velem?
Nem szerettek?
(Osztályfőnök: Osztálytársaival nem tud kijönni. Nem szeretik. Sokat hiányzik... A házirendet rendszeresen megszegi. Tanáraival szemben néha szemtelen, néha megengedhetetlen hangon beszél... Agresszív és durva. Nem bírja elviselni, ha kérésére nemet mondunk. Egyébként vágyik a szeretetre, gondoskodásra, törődésre. Sikereinek és a dicsérő szavaknak örül. Tanulásával nincs probléma. Könnyedén tanul, az iskolai tanulmányi követelményeknek megfelel.)
– Mi a szart akar Ella néni? Két hét alatt kurvát csinálok belőle, sec-perc alatt eladom a striciknek. Ilyen hülye otthonvezetőt, és én még azt mondom neki: anya... Maga még nem tudja, mire vagyok képes, azt hiszi, nem tudnám kicsinálni azt a bunkó polgármestert? Utálom, mint a szart. Magát is ki akartuk csinálni, meg akartuk piszokul szivatni, meg is beszéltük. Aztán mégse, maga más, maga nem is marad itt sokáig, maga ezt nem bírja, magának két hónapot adok. Ella néni lehet, hogy örökbe fogad. Itt van? Mikor jön? Beszélt maga vele rólam? Mit mondott neki? Mi a francért nem mondhatom neki, hogy anya? Mit gondol, szeret engem? Utálna? Kinézett magának egy ruhát, én megveszem neki, eljön velem? Vigyen már le hozzá, beszélni akarok vele, el akarom hívni fagyizni. Mit játssza a fejét, állandóan pofázik, Ő tehet róla, hogy nem bír a lánycsapattal. Látta, hogy sírt, szomorú volt?Bárcsak megpuszilhattam volna, mondhattam volna neki, hogy anya.
(Otthonvezető, Ella néni: Kétféle jellemző alapállapota van. Az egyik egy gyermekkori - szinte bébi - regresszió. Ilyenkor jól érzi magát felnőtt társaságában. Hajlamos túlzott testi kontaktust keresni. Igényli, hogy kézen-fogva vezessék. Fogdossa, ölelgeti a felnőtteket. Szóban is kifejezi, hogy kicsi szeretne lenni, jó lenne, ha én lennék az anya. Egyemberes bánásmódot igényel, szexuálisan aktív, fogdossa a fiúkat.)
– Amíg maga szabin volt, elvették tőlem a gyereket, egy hetem volt intézkedni, meg kórház, hogy még el tudják venni. Maga is kikattant, nem hitte volna, mi? Még magának sem mondom el, kitől lettem terhes. Jó, hogy elvetettem, mi? Engedjen már ki innen egy kicsit, engedjen már ki, na, csak tíz percre, engedjen ki, nézhet az ablakból, csak tíz perc... Csak beszélgetek a srácokkal, engedjen ki, a szentségit...Pfúj, rohadt kemény nő maga, más már megszabadult volna tőlem. Magával csak próbálkoztam a múltkor, amikor azt mondtam, anya. De magának van gyereke, szereti, mi? Csak a maga gyereke mondhatja magának, hogy anya, mi?
Eszter levele Ella néninek:
Kedves Ella anyú. Remélem hogy levelemmel nem zavarom. Egy ojan keresel fordulok magához. Szeretnék magával beszélni. Amiota kijötem a korházból azota minden este egy gyerekel álmodom aki sir és azt mongya nekem hogy élni akartam volna mértöltel meg anya. Nem akartam megölni a gyerekemet de megszűlni se hisz nem meletem nöt volna fel. Szeretem azt a gyereket de most mit csinaljak. Kerem szépen én ha valakinek elmonthatnám hogy mit érzek kerem szepen segitsen nekem. tegnap a fürdönél már elakartam mondani de félek hogy nem fog megérteni. Esküszöm ha még mindig álmodni kelvele en megölöm magam.
(Családgondozó: A család nagyon sok dologról nem tud a kislánnyal kapcsolatban. Amit a gyerekjólétis kolléganőtől megtudtam, kicsit megdöbbentett: Esztert 12 éves korában megerőszakolták. Azóta nem lehet tudni, hogy az apakomplexusa miatt, vagy miért, de sokszor ötvenéves férfiakkal igyekezett kapcsolatokat létesíteni.)
(Igazgató: Tisztelt Gyámhivatal! P. Eszter ....átmeneti nevelt gyermek éves felülvizsgálatához javaslatunk a következő: ...magatartásproblémás gyerekként tartják számon. Eszter az irányítást nehezen fogadja el, hol durva, agresszív, hol hízelkedő. A szabályokat magára nézve nem tartja kötelezőnek. A lopás, hazudozás, italozás az életének része, mely gyakran konfliktusokhoz vezet... Az anya és a nagymama kapcsolata Eszterrel hullámzó és labilis, büntetésből néha az engedélyezett időpontnál hamarabb küldik vissza az otthonba... Mivel az anyánál és a nagymamánál nincs stabil helye Eszternek, az átmeneti nevelés fenntartását javasoljuk.)
Elmentem elé az iskolába. Féltem attól, hogy mit művel majd a buszon. Ahogy szokott, hangoskodik, káromkodik, beleköt az utasokba? De nem. Igaz, ehhez az kellett, hogy lekössem a figyelmét. Elmeséltem Eszternek, hogyan harapott meg egy kutya. Töviről hegyire: a stressztől a fájdalmakig, az elszakadt farmeromtól a se ülni, se állni nem tudtam állapotig. Itta a szavaimat, abban közös lett a véleményünk: nem a kutya volt a hibás, csak a tárva hagyott kapus portát védte. Balhé nélkül megúsztuk az utazást, illetve egy hátizsák azért nyögte hatalmas öklösét.
(Otthonvezető: Kis lépésekben, türelmesen, rengeteg szeretettel szinte szoktatni, rávezetni kell az elvárásokra. Pozitív visszajelzésekre kiéhezett. Saját elmondása szerint otthon szíjjal verték, nem lefektették, hanem elzavarták az ágyba. Ki kell építeni megfelelö éntudatát. Új szerepet kell, hogy tanuljon.)
A rácsos üvegajtónak dőlt a tizenöt éves lány, villogott a szeme:
- Az összes rokonod legyen rákos, a jó k...va anyádat sz...ja le a..
- Eszter! Eszter! Eszter! Fogd be...
- Bocs´, megint lebuktam, megint maga van velem. Nincs szerencséje.
Átmenetileg kaptam munkát az állami gondozott gyerekek intézetében. Öt hónap más világ. Eljöttem, mert a szakmámban akartam maradni. Eljöttem, mert Eszter olyat tett velem, amit senkinek, még egy tulajdonképpen értelmes, bár nehezen kezelhető gyereknek sem tűrök el. Megbeszéltem vele. Bocsánatot kért. Késő. Ő volt az a lány, aki nap mint nap kizsigerelt; ő volt az a lány, akivel a legtöbb időt töltöttem; ő volt az a lány, akivel nagyon értelmes dolgokról tudtam beszélgetni; ő volt az a lány, aki egyetlenként mondta ki a többi gyerek közül: a tisztelet csak kölcsönös lehet; ő volt az a lány, aki bevallotta, már nem akart anyának szólítani, és ő volt az, aki megsimogatta az arcomat: – Magát nagyon szeretem, és most maga miattam megy el innen? – Megfogtam a kezét: – Nem, Eszter, nem miattad. Bármikor megkereshetsz, ha tudok, segítek neked.
Eszter sokáig naponta bejárt a munkahelyemre, mindenféle ürüggyel. Tudtam, hogy soha nem mond igazat, amikor pénzt kér. Utoljára már négyezer forintnál tartottunk, akkor éppen a nagymamája gyógyszerére kellett. Ígérte, hogy visszadja, mert dolgozik, és megismerkedett egy nagyon rendes férfival, ikreket vár. Tudtam, hogy ismét füllent.
Nem hozta vissza a pénzt. Amikor néhány hét múlva szembejött velem az utcán, elfordította a fejét, gyorsan eliszkolt.
Nemrégiben újra összefutottunk. Rámosolyogtam. Nem akart megismerni. Karjában egy kisfiúcska viháncolt, oldalán egy idős asszony tipegett. Talán a nagymama.
Nem tudom.
0 Megjegyzések