Hosszú a tél zord és hideg
A város falu már nem tied
A jeges szél húsodba mar
Nem jut kenyérre zsír se vaj
Van kinek emlék a kenyér
S egyre fogy a hit remény
A bűzös szenny ránk csorog
A nemzetünk csak egyre fogy
Egyre jobban szorít a prés
Torkunkhoz tették már a kést
Kegyetlen gyilkosoké az éjszaka
Megszokott lett a vér szaga
Reményünk hitünk napról-napra fogy
Kinézték már hazánk,elveszik otthonod
Éhség és hideg marja testedet
Belénk agitálják.hogy jobb nem lehet
Ha elhisszük akkor ők győznek
Meggyalázzák anyánk gyerekünk nőnket
Hogy nézhetünk így őseink.utódaink szemébe
Fogjunk össze nézzünk hittel az égre
Ó Isten segíts adj hitet erőt nekünk
Hogy eggyé váljon újra nemzetünk
Magyarok ha egyet akarunk
A parazitáktól felszabadulunk
Újra a miénk lesz városunk falunk
1996.03.21.
0 Megjegyzések