Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Liebe Attila: Kinek fáj...

Kinek fáj majd,
ha csak reszketeg árnyai leszünk önmagunknak,
emlékeink részeg kútjába enyésznek álmaink,
vakon tapogatja szívünk a kedves helyét,
miközben saját létünk értelme is kétes.
Ki fogja majd a kezünk,
ha már mindent elosztogattunk,
ha magunknak sem tudunk adni semmit,
csak megbánást, csak végig nem járt utakat,
csak hűvös áldozati pózt a szenvedéshez.
Ki érti majd meg,
amit mi meg sem próbáltunk megérteni,
amit eladtunk, mielőtt éltünk volna vele,
amit többet jelentett volna a mágikus félsznél,
de kevesebb lett, mint a saját hitünk.
Ki hallja meg jajongó szavunkat,
amikor már csak befelé merünk sírni,
mert nagyobb lesz a vágy, mint a kétség,
nemesebbé izzik bennünk a hamvadó szeretet,
mint a hűvös fényével vakító kispolgári szédelgés.
Kié lesz a számla, amit mi fizetünk?
Az elvakított szemekbe ki mer majd akkor nézni?
Boldogtalanságunk sírgödrébe ki dob békítő csokrot?
Kinek lesz érdekében bocsánatot kérni?
Senkinek? Senkitől?
Markoljuk majd a minket körülvevő semmit,
kapaszkodunk, mert az életünk függ tőle,
miközben minden tükröt porrá törünk,
ne lássuk, amint elrontott életünk ujja
visszamutat megrémült arcunkra....
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések