Berecz Teofil: Vándor fohásza

Csodás csendben izzó bor,
múltbéli bíbor jelenkor.
Elme szülte festmény a pasztellen,
vakon ámulok rendületlen.

Nem kutatom az életet,
tartaroszi szerelmet.
Hullt könnyem nem dagaszt sarat
álomsors áldott börtönbe zárat.

Buzgó, izzadt tegnapok percei,
fagyott holnapok tajtékos kegyei.
Mily`jelen fogai tépik lelkem,
kikeletért esd fagyott testem?