Kovács Gabriella: Hallgatag csend...

A hallgatag csend szorosan átölel,
néha az emlékezés magába fojt,
Gondolataim most a múltban járnak,
s újra velem van, mi régen volt...

A természet már sötétségben fürdik,
csillagokkal pompázik az este
A fáradt nap búcsút intve, fényével
messze jár... talán arra tart, amerre
az én szívem is menne...