Kovács László (Elvont): Szubsztancia

Titkos füstök szivárognak
Szemeimből a homályba,
Ez lenne hát a virradat?
Egy szüntelen perc halála?

Mit ér újra nekivágni?
Kiszökni egy csupasz résen
Redőny alól, mint ablakok
Nyughatatlan fényverése.

Fejemben egy szörnyű képlet,
A céltalan formák rajza,
Árnyéknyelő sötétkamrák
S egy felömlő örök hajsza.

Miért megyek, hová tartok?
Tejfehéren égő árkok,
S egy égitest ömlő szíve
Mit keressek, mit találok?

Múltat őrző ősi pincék
Tejüvegén áttekintek
Az erjedő környezetbe,
Ahol ott van, ami nincsen...

És felszököm akár a láz,
A felszíni fellegekbe,
Tüll-fátyolos kisasszonyok
Elcsöppenő könnyeiben...

Felébredni.