Ahol én élek, ott nincs más csak fájdalom,
egy olyan országban, hol a szívnek búja nyom.
Hívtak már máshová, de oda én nem megyek,
ott mások a folyók, és mások a nagyhegyek.
Ez az ország a hazám, itt van az istenem,
itt folyik a Duna - Tisza, itt van mindenem.
Ha sétálok a Bükkben vagy a Bakony lábánál,
nincs szebb látvány szememnek a csodás Jászságnál.
Nem akarok más lenni, mint az, ami vagyok,
maradjatok Ti is meg - magyarnak, magyarok!
Látom a hatalom, félelmet fest az arcokra,
ne gondoljatok hát a hatalmasokra.
Mikor a titkok nem lesznek már titkok,
és szád sem szór már többé szitkot.
Eljön az időtök nem lesz több fájdalom,
nem lesz tovább sarc, sosem a magyaron.
Egyszer minden magyar megérti majd,
kiért szól a harang, és kiért szól e dal.
Imáinkat melyet ősapáink hagytak ránk,
meghallja majd isten, Ő majd vigyáz ránk!
0 Megjegyzések