a szúette szenny-foltos parketten,
a poratka is túlsúlyosra hízott
rajta, unalma lassuló végtelen.
Levágott körömdarabokból készült
mozaiktálon hozta a teát,
csendesen közénk ereszkedve leült,
és az idő a tér-sínpályán megállt.
A vén kakukkos óra porkérgébe
dermedt hosszú évtizedek óta,
ódon, foszladó tapétán mérgébe,
kiütközött a bolyhos penészgomba.
Ősöreg fotel megkopott bársonya
bánatában halkan kettéhasadt,
a magány elfeledett szépasszonya,
a volt, potrohos hálójába ragadt.
0 Megjegyzések