Csatlakozz hozzánk

Breaking News

Hogyan védheted le az írásodat?

Minden szerzőnek erősen ajánlott ezt átgondolnia, már csak a saját érdekében is.
Én mindenkinek javaslom. A kézirat érték, és így is kell bánni vele. Amikor küldözgeted jobbra-balra, barátoknak, ismerősöknek, kiadóknak, filmcégeknek, stb., sajnos könnyen nyoma veszhet, és nincs annál nagyobb fájdalom, mint amikor viszont látod azt, valaki más neve alatt! Sajnos, erre sok példa volt hazánkban és külföldön egyaránt.
Az alábbi írásban a levédéssel kapcsolatban igyekszem segítséget nyújtani.

Amikor elkészültél az írással, és az készen ott hever a fiókodban, vagy a számítógépeden, elvileg már vonatkozik rá a szerzői jogról szóló törvény. Azaz, a szerzőt a műve megszületésének pillanatában megilleti a szerzői jog. Ez eddig rendben is van. De hogy tudod bizonyítani, hogy az adott mű tényleg a Te alkotásod? Ha megjelenik könyvben, eljátsszák színházban, vagy bemutatják filmen, akkor ez egyértelművé teszi, de amikor még sehol nem lett publikálva, csak keresed a helyét, akkor még nincs, ami ezt bizonyíthatja. Természetes, ha a szerző házalni kezd az írásával, és eljuttatja a legtöbb helyre, ahonnan érdeklődésre számíthat. Így előbb-utóbb sok ember kezében megfordul a kézirat, és könnyen megeshet, hogy olyan valakinél is megakad, akit nem a jó szándék vezérel. Nem kell sokat keresgélni a neten, hogy ilyen plágium üggyel találkozzunk. Szinte nem múlik el év, hogy ne legyen egy-két világméretű plágium botrány.

Tehát neked, mint szerzőnek, a saját érdekedben mindent el kell követned, hogy az írásodat a lehetőségekhez képest biztonságban tudjad.
Miért írtam azt, hogy a lehetőségekhez képest?
Hazánkban az európai uniós joggal harmonizáló szerzői jogi törvény van hatályban (bocs, nem vagyok jogász, nem tudom, hogy kell ezt pontosan definiálva leírni, de talán érted), az Egyesült Államokban hasonló, bár vannak jelentős eltérések.
Ennek a jogszabálynak a megalkotása igen komoly erőfeszítésekbe került, viszont mindezek ellenére sem tud teljes védelmet biztosítani a szerzőknek. És ez nem azért van, mert a szakemberek nem látják a hiányosságot, hanem egyszerűen azért, mert az adott problémát nem lehet jogszabályba foglalni, nem lehet pontosan meghatározni.

Hogy ezt jobban érthetővé tegyem: a szerzői jog védelme a mű szövegére vonatkozik, úgy ahogy azt a szerző leírta. A tartalomra viszont nem. Azaz a jog nem védi a tartalmat, vagyis az ötletet! És itt a nagy bibi! Ez így van Európában és az USA-ban egyaránt. Rengeteget vitatkoztak azon, hogy ezt miképp lehetne a jogszabályba beépíteni, de erre nem született megoldás, egyszerűen azért, mert lehetetlen is.


Ha egy szerző ír egy regényt, vagy forgatókönyvet a Titanic pusztulásáról, akkor már más nem írhatna olyat, mivel ez az Ő ötlete volt? Vagy ír valaki egy regényt egy vámpírfiúról, aki beleszeret egy halandó lányba, akkor Te már nem írhatsz hasonlót, mert ez az Ő ötlete volt? Ugye, hogy ez nonszensz lenne? Ezt Te is megértheted. Egyértelmű, ezt miért nem lehet jogszabályba foglalni.

És a legtöbb esetben a plágium ügyeknek ez a lényege. Nem magát a kéziratot, vagy annak valamely részét lopják el, hiszen az egyértelművé tenné a lopás tényét, hanem magát a sztorit, a történetet. Aztán a saját szavaikkal, vagy szerzőikkel újra íratják az egészet, más nevekkel, más helyszínekkel stb. és akkor már nem ugyan az.

Én két olyan magyar szerzőt ismerek, akiknek teljes mértékben lenyúlták a sztoriját, és mindkettő történetéből hatalmas nemzetközi film- és könyvsiker lett. Sőt, ebből az egyik szerzőnk sztorija már a hetvenes évek elején megjelent könyv formájában a hazai piacon. Tud ellene tenni? Sajnos nem. Bár minden kétséget kizáróan hasonlít a két sztori egymásra, de a szöveg nem ugyanaz, tehát vesztett ügy.  Lehet véletlen egybeesés? Lehet, csak nehezen hihető.

Tehát, amint látod, az ötletet sajnos nem védi a szerzői jog. Így tudomásul kell venned, hogy kockázatot vállalsz azzal, ha kiadod a kezedből a kéziratot. De viszont ki kell adnod, egyébként hogyan juttatod el, ismerteted meg azokkal az emberekkel, akik potenciális vásárlóid lehetnek. Gondolok itt a kiadókra, forgalmazókra, producerekre, színészekre stb. sorolhatnám. Ez a 22-es csapdája.

Természetesen, ettől függetlenül érdemes a kéziratot levédeni, legalább azért, hogy valamicske bizonyíték legyen a kezedben, ha szükség van rá.
Leírok két lehetőséget, viszont azt tudnod kell, hogy egyik sem generál törvényi védettséget, mert ebben az esetben ez még nem létezik (!!!). Csak azt bizonyíthatod vele, hogy a kéziratod egy adott időpontban már létezett. Per esetén ezt bemutathatod a bíróságon, és a bíróság dönt, hogy ezt bizonyítékként elfogadja vagy sem. De ha nincs semmid, amit felmutathatnál, akkor végleg nulla az esélye, hogy bebizonyítsd az igazad.( ha már megjelent a mű, az már egy egészen más tészta, de most nem erről, hanem a kéziratodról van szó).

Az első verzió:
Olvasd el figyelmesen az Artisjus ez irányú szolgáltatását, és ha ez elnyeri a tetszésedet, válaszd ezt!
Link: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CFYQFjAA&url=http%3A%2F%2Fwww.artisjus.hu%2Fegyeb_tevekenyseg%2Fonkentes_mujegyzek%2F&ei=vNDyT5ioAvPY4QTu7p3fCQ&usg=AFQjCNHCRGKJtbSwLog4lA8wC2j-U8t6UA

A második verzió:
Ez egy házi megoldás, nem én találtam ki, más szerzőktől hallottam, hogy ők így csinálják.
A kéziratot kinyomtatják, és beleteszik egy borítékba, majd lezárják a borítékot. Utána vesznek öntapadós papírszalagot, és a bélyeghelyétől kiindulva, az öntapadós papírszalaggal körbefonják, körberagasztják úgy a borítékot, hogy a papírszalag vége szintén a bélyeg helye alatt végződjön. Arra ügyelni kell, hogy folyamatos legyen a szalag, tehát egyértelműen látni lehessen, a boríték nem bontható fel, a papírszalag megrongálása nélkül! Ezután ráragasszák a bélyeget, ami egyértelműen letakarja a papírszalag két végét. Ezután beviszik a postára, és megkérik a postáskisasszonyt, hogy csapkodja tele mindenütt az ólompecséttel. Ha erre nem hajlandó, mert ilyen is van, akkor egyszerűen ajánlottan feladják a levelet a saját címükre, akkor úgy is rákerül a hivatalos postai pecsét.

Természetesen, ha megérkezik a levél, nem bontod fel örömmel, hogy mi lehet benne :)), hanem sértetlenül elteszed, megőrzésre

A logika: a postai pecsét tartalmazza az aznapi dátumot, a pontos idővel együtt. Ezt elvileg kötelesek elfogadni, hiszen ha belegondolunk, rengeteg pályázatnál, akár komoly állami pályázatnál, az adóbevallásunkkor, az egyetemi vagy főiskolai felvételi papírnál, nem beszélve a számtalan egyéb hivatalos papírról, stb. mindegyiknél a postán történt feladás dátumát veszik hivatalosan figyelembe. Tehát ennek a pecsétnek bizonyító ereje van. Ha ezt valaki kétségbe vonná, az tulajdonképpen kétségbe vonná akkor az eddig létezett összes ilyen hivatalos levél valódiságát.

3 megjegyzés

Névtelen írta...

Érdekes a cikk. Nekem ellopott egy ismeretlen három betét zenémet egy musicalemből. Bíróságra mentem. A bíró hülye az ilyen témához. El is ismerte. Majd hozott egy ítéletet amiben minden maradt a régiben. De oda biggyesztette, hogy fellebbezésnek helye nincs.Magyarország legszemetebb bírósága a szegedi bíróság.

Lujza Juhász írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Lujza Juhász írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.