Csendes léptekkel
bolyongok,
hallgatom lában
remegését,
miközben szilárdan
tartja Föld Anyám
lépteim nyomát,s
viseli érintését.
Nehéz a lábam, alig
vonszolom.
Karjaiba telepszem,
megpihenek,
hagyom magam
ringatni a zöld fű párnáján,
s a Nap Atyám meleg
leheletében fürdök.
Keresem a harmat
illatának zamatát.
Magamba szívom,
átjárja a testem,
Fénygyerekké válok.
Nap Háza lesz az
otthonom, csillagok tánca
lassan álomvilágba
pörget,
egyé olvadok az
Univerzummal.
Jövőm az
örökkévalóság, jelenem a Földi életem,
édes álmom
rezdülésén táncol a lelkem.
0 Megjegyzések