Timár Judith: A határban

Borús az égbolt, de a határ az csillog.

Emberek homlokán a verejték ragyog.

Tavaszi munka, szántás, vetés hallszik,

rigó füttyszó, derűs jó kedv trillázik.

Nem számít, ha bérünk kevés, megélünk!

Visszhangzik a paraszt hangja ekevas falán,

ahogy erőből túrja földgyomrába oda mélyen.

Szétbomlik a rög, halad az agyagos területén.

Isten kezében élünk,nincs más segedelmünk!

Reménység melengeti a lelkünk, szívünk!

Hangzik a fáradt ajkak szélén, s megpihenve

a déli harang hangján, imák szálnak az égbe.