Szabó Csaba
|
Katonaként megjárta Afganisztánt, jelenleg főiskolás,
egyben sikeres elsőkönyves szerző. Szabó Csaba a magyar békefenntartó
misszió tagjaként írt előbb naplót, majd regényt. Civilek, katonák
egyaránt olvassák.
Ki gondolná egy környezetgazdálkodást tanuló főiskolásról, hogy
katona, ráadásul Afganisztánt megjárt békemissziós. A kecskeméti,
hunyadivárosi Szabó Csaba 2006-ban lett szerződéses katona, egy évre rá
felvételizett a helyi főiskola Kertészettudományi Karára. Másodévesként
évet halasztott, miután kiderült: lehetősége van bekerülni az
afganisztáni békefenntartó misszióba. Kemény kiképzés várt rá, amin
megfelelt, így utazhatott.
– Odakint először saját szórakoztatásomra vezettem egy naplót arról,
mikor mi történik velem, szinte órára pontosan – meséli Csaba könyve
születésének történetét. – Akkor még szó nem volt könyvírásról, csak úgy
gondoltam, egyszer majd jó lesz megmutatni a gyerekeimnek, unokáimnak,
hogy katonaként mi is történt velem Afganisztánban. Aztán történt egy
katonai incidens, amikor orvul a társainkra támadtak, egy katona súlyos,
egy másik életveszélyes sérülést szenvedett. Ennek akkor nagy volt a
sajtóvisszhangja idehaza. Rengeteget írtak rólunk, amit interneten mi
magunk is olvastunk. De nem azt, és nem úgy, ahogy mi belülről láttuk a
dolgokat, és sokunkat dühített, hogy egyes újságírók mennyire
elbagatellizálták a dolgot. Ekkor jött az ötletet, hogy regény
formájában megírom, mit is jelent békefenntartó misszióban szolgálni.
Csaba naplója ekkor már 60-70 oldalnyi. Kezdve attól, hogy elindultak Magyarországról, landol a gépük Afganisztánban, megérkeznek a bázisra. Onnantól már tudatosan jegyezte a dolgokat, célzottan fotózott, fotóztatta magát. A borítókép is úgy készült, hogy megkérte egy társát: adott háttérrel, adott szögből fotózza le. A katona kissé furcsállta, hogy miért kell ezt jópárszor megismételnie, de később kiderült a tétje.
Az első bevetés előtt a Bravo 61, azaz Csaba tűzcsoportja |
– Az említett tűzpárbajt követően is készültek fotók, ezekből is van
néhány a könyvben. Valahányszor elhagytuk a bázist, a feladatvégző
csoportnál mindig kellett legyen fényképezőgép, hogy dokumentálni tudja,
ha valami baj történik. A lövöldözésbe keveredett társainknál is volt,
így történt, hogy a szituációt követően – a sérültek ellátása után –
fotóztak a helyszínen. Ezekből kaptam én is a könyvhöz. Jómagam fegyvert
nem használtam, de volt rá eset, hogy adott helyzetben a segítségével
kényszerítettem az akaratomat másokra.
Ahogy megszületett a regényírás ötlete, Csaba tájékoztatta a
biztonságiakat, majd folyamatosan egyeztetett velük. A végső szöveget
hivatalosan is jóváhagyta a Honvédelmi Minisztérium.
– Az dilemma volt, hogy civileknek vagy katonáknak szóljon-e inkább a
regény, hisz aki például nem volt katona, az esetleg meg sem érti a
szakzsargont. És viszont is igaz, hogy például egy rádióbeszélgetés
megjelenítésekor egy katona esetleg azt mondja: de hát a valóságban ez
nem is így történik! Politika nincs benne, hisz már az alapképzésen
megtanultam: „Katona nem politizál, parancsot hajt végre!”. De nem is
volt célom boncolgatni az afganisztáni háború okait, okozatait. Én fél
évig éltem a katonák mindennapjait, azt kívántam megmutatni, hogy élik
meg a missziót, milyen lelkiállapotban végzik a feladataikat, esetenként
miért készülnek ki idegileg.
Hogy a veszélyhelyzeteken túl milyen nehézségekkel kell szembenézni
egy külföldi katonai misszióban? Például az egysíkúsággal, a
bezártsággal, az ingerszegény környezettel. A táborban idővel mindenki
ismer mindenkit, hamar kiderül, ki a legjobb billiárdban, csocsóban,
vagy akár főzésben. Ezt lehet csinálni egyéniben, megszervezik verseny
formájában, közösségi program gyanánt, de egy hónap után csak egyhangúvá
válik, és akkor még van hátra öt.
A Fél év Afganisztánban (Részletek egy katona naplójából) címmel
kiadott regény minden fejezete igaz történésen alapul, egyedül a
szereplők neve kitalált, biztonságuk érdekében. Szinte órára pontosan
követi az eseményeket, kezdve onnan, hogy a főhős elindult
Magyarországról és landolt a gépe Afganisztánban, zárva azzal, hogy fél
év elteltével csapatát kivonják a misszióból. Közben eltelik 178 nap, a
katona naplójában lepereg több mint 4000 óra.
A kéziratra egy hét alatt lecsapott egy kiadó. Mivel regényt addig
még senki nem írt az afganisztáni missziókról, újdonságnak számított és
láttak benne fantáziát.
Agyig vasban |
– Az interneten rákerestem a kiadókra, és levélben megírtam
néhánynak, hogy van egy regényem. Őszintén kifejtettem, hogy nem vagyok
író, lövészként adtam a fejem szerzőségre, a téma viszont meglehetősen
exkluzív, ráadásul nem egy vendégként kint járt újságíró, hanem egy ott
szolgáló katona szemszögből kifejtve. Meglepetésemre kaptam olyan
ajánlatot, ahol a kiadó állta a költségeket, ami ritkaságszámba megy
elsőkönyves szerző esetén.
A szerző maga sem gondolta, milyen sokat jelent majd könyve például a
szeretteikért itthon aggódó katonafeleségek, szülők, gyerekek számára,
akik képet kaphatnak a kinti valós körülményekről, a missziósok
munkájáról, azon helyszínekről, ahol nap mint nap megfordulnak. – A
misszióban tevékenykedő katonák szinte semmit nem mondhatnak az
otthoniaknak arról, hogy napközben mit csinál, mert veszélyes lehet.
Amikor pedig már itthon van, talán nem is emlékszik sok mindenre, mivel
idővel összefolynak a napok, egybemosódnak az események. Ezért, aki nem
járt Afganisztánban, de érdekli a kint lévők élete, annak is érdekes a
történet, aki pedig maga is megélte a missziós létet, annak az
összeszedettsége, a dokumentálós jellege miatt lehet élvezetes. Ezt
igazolja, hogy amikor katonákkal szerveznek író-olvasó találkozót,
részükről is nagy az érdeklődés, bár tőlük egészen másmilyen kérdéseket
kapok, mint a civilektől.
A helyiek megszokták a háborút, a jó katona békefenntartóktól a gyerekek sem féltek. A legvagányabb srác felpróbálhatta a rohamsisakot, így máris sztár lett belőle |
Csaba idén diplomázik a főiskolán. Tervezi, hogy folytatja a
könyvírást. Témánál marad, ehhez pedig újból szándékában áll kiutazni
Afganisztánba. Természetesen katonaként.
Popovics Zsuzsanna
Baon.hu
Baon.hu
0 Megjegyzések