Zakatol az idő fölöttünk mint a mozdony
S mi tétlen ülünk a fapadon, kattogása lebénít
Magunk előtt csak a múlt pörög,emléke eltompít.
Mintha füvet szívnánk egész nap,s itt az alkony.
Napok telnek tétlenkedve,füstöl a drog az agyunkból
Már azt sem tudni mennyi éj vagy hét van előttünk,
Nincs meleg otthon,jaj a karton doboz a fészkünk,
S kikerül egy-egy darab kenyér a gazdagok szájából.
Minek fényesség ha nincs szeretet,csak a gyűlölet,
Nincs összhang, családok szétesve bukfenceznek,
Gazdagságuk halmozódik kupacba s ott penészednek
A pokol kapuját válasszák, miközben keressük a menedéket.
0 Megjegyzések