Képíró Gyula: Nagyon kell

Nincsenek hegyek,
bércek a tájban hol
lelkem sokszor tétován
kutakodva bolyong
csak egyhangú táj
amúgy szokottan emberlakta
s félezer kilométerekre
maradva el otthonom...
Rohan az élet s vele
az idő benne az óra
vele gátlástalanul robog
a kényesen csodás perc
Jönni, látni, érezni, tudni
ismét rá lelni közös szóra
azért élni, s érte a világ
végére is elérni kell...nagyon kell!