Engedj szabadon, hadd szálljak az égbe,
Mint büszke sas madár, a hajnali fénybe.
A hegy ormán várnám, hogy a nap ébredjen szemembe,
Szárnyammal intve, repülnék a végtelenbe.
Engedj szabadon, lehetnék kis patak,
Új utakat tőrnék, mosnám a fáradt arcokat.
Magamhoz ölelném az eldobott köveket,
És örökbe fogadnám, az el nem sírt könnyeket.
Lehetnék porszem, az aranyló sivatagban,
Egy frissítő érintés , a nyári zivatarban.
A szellő ruhájának egy újra varrt szegélye,
Vagy egy bátortalan kis csillag, ki ring a hold ölébe.
Engedj szabadon,vár rám egy más világ,
Hová hív a szeretet, és egy felhőből font virág.
Hol nem kell titkolnom mit rejt a lelkem,
Engedj szabadon, mert itt nyugalmat nem leltem.
0 Megjegyzések