Szívem üres kihalt fecskefészek
A lustán lépő őszi fénysugárban,
Nem nyújt már puha menedéket,
Kihűlt a hideg sors jeges fúvásában.
Nincs csicsergő dal, csak némaság,
Üres az eresz s a felhős szürke ég,
A lelkemben visszhangzó károgás,
Közeleg a tél, bár nem ért ide még!
De eljön s fagymarkát a fészekbe marja,
A szorítása kemény s omlanak a falak,
Lesz-e majd zsenge Tavasz s ki újra rakja,
Vagy semmibe vész, mint kimondott szavak?
0 Megjegyzések