Mint kavicspartra gyors hullámsorok,
úgy minden percünk végéhez siet
s helyéért űzve elötte futót,
versenyre készteti mindegyiket.
Tündökléséből mászó Születés
az Érettségben kapna koronát,
ha dicsőségébe nem ront a vész,
s Idő nem téveszti el, hogy mit ád.
Idő hervaszt az ifjúság korába,
árkot a szépség homlokába váj,
a természet ritka javát zabálja
és kaszájának nincs, mi ellenáll,
csak a versem dicsér téged, ahol
kegyetlen, kemény kezével dacol.
0 Megjegyzések