Hajadba szántok (kis magvető)
te minek álmodod
hátadhoz forró gyöngeségem?
Nem, ne hagyd beszélnem
a pillanatképen fölcsapó árnyat.
- Milyen falak vigyáznak,
s hogy kell e tartanom,
ha kell, még meddig tartsam? -
omold le bennem ...
S egy percre ágnak érzem ujjam
az arcom érő rengetegben.
0 Megjegyzések