Kocsis Gabriella: Néma pantomim

Mondatok ragadtak béna számon
belülről fájok,
a félelem csontomig hatol,
ízekre tagol.
Izmomban feszül a lét,
ereimbe rögként kering a vér,
csikorogva kopó ízület,
hang-jegy nélküli üzenet.
Mást mond festett arcom,
mást a test
itt a kín átlátszóvá fest.
Karom ölelve taszít,
szemem könnytől inni kér,
lábam földbe kúszó mély gyökér,
kezeimmel hívni játszom még.
Örömöt mutatva,
agyamban csak kutatva,
milyen legyen a fordulat,
testemben új mozdulat.
Alakot váltok...
A máz pereg,
felfedem valódi testemet.