Balogh Zoltán (zolihisztor): A fájdalom

Reggelre elmúlhatna és veled

elkönnyülhetne az ébredés.

Mély szuszogásodban figyeltelek,

csorogtak lenge vízesésű percek.

Továbbgondoltalak a holnapnál,

s bizonytalanságom felrázott volna.

Még őriztelek, mint gödrét a tócsa

s a fehérre meszelt falak sarkainál

a holdfény ajkadra ezüstnyál

patakká duzzasztott egy álmot.

Maga a szerelem-szellem állt ott,

a sötétbe fakult falak sarkainál.