Beregi KissMagdolna: Kis patak

Hé! Te patak! Hova szaladsz?

Hadd nézzelek lombok alatt,

fű tövéből, kuporogva, lesekedve.

Mondd ! Hová mész?

Hadd szaladjak együtt veled,

érezhessem hűs kebeled, amint ölelsz.

Vized tiszta, kristálygyöngyök úsznak benne,

s mintha hangod csilingelne,

amint a köveken átszalad.

Lehajolok. Hadd kóstoljam friss vizedet,

adj belőle egy nyeletet!

Hadd frissüljek! Hadd tisztuljak!

Olyanná, mint téged látlak,

azzá válljak.

Hiszen Te kicsinyke patak,

elfáradni nem láttalak.

Vizedet a föld mélyéből

elénk tártad, nékünk adtad,

a szomjunkat oltottad, ha arra kértünk.

Nagy erővel továbbviszed

sodrásoddal a köveket, bármily nagyok,

de ha terhed egyre nagyobb,

nem cipeled, ott lerakod,

s az utadat friss erővel folytathatod.

Hogyha terád követ dobnak,

sima tükröd megzavarják, te nem bánod.

Percek múltán továbbfolyva,

vízgyűrűid kisimulva a nyugalmat árasztod.

Mondd kis patak! Az erődet honnan veszed?

Hogy építed, s rombolod is

kemény kézzel a medredet,

s mégis lágy maradsz.

Hajlékonyan, könnyedén,

 hozzábújva a medredhez,

belefolysz a nagy folyóba,

s elérhetsz a tengerhez.

Mindig változtatva arcodat,

pedig Te ugyanaz maradsz.

Ha ott megkérdeznék tőled, ki vagy,

azt felelnéd: Én vagyok a kis patak ! ….