Lelkünk házát balgaságok lakják,
Nem fogadtuk meg Atyánk tanítását.
Megingott az Útba vetett bizalom,
S ház helyett áll sivár, szürke rom.
Az egoizmus él és emberfejeket arat,
Sötét lepelbe burkolja az igazat.
Mert a gőg az bűn, vakká tesz minden lényt,
S eltakarja tőlünk a felénk áradó fényt.
A tömör anyag útját állja a fénynek,
S az ember nem élheti napját Istenének.
A félelem pedig hiábavaló gondolat,
mely csak felszítja a parázsba fulladt lángokat.
Hálót vet a lélekre, mint egy ügyes halász,
elcseni tőled a szabadság kék madarát.
Nem énekel neked többé csodás dallamot,
Béklyót vet lábadra a saját tudatod.
Ne fuss, ha nem üldöz senki sem!
Állj meg és fogd meg segítő kezem!
Légy Te a bátor, ifjú oroszlán,
munkálkodj a világmindenség sorsán!
Gonosztól, átoktól ne félj,
mert elrepül rólad, akár a fecske.
Ok nélkül való átok, nem száll hittel telt emberre.
Ember, emberben látja meg a gyarlóságot,
mint víz tükrébe nézve látod a valóságot.
Önnön
embertestében Jézus is,
átérezhette a hanyatló ember szenvedéseit.
S elvitte a bűnt az igazság útjából,
hogy újra ihassunk a bölcsesség forrásából.
Az igazak ösvénye a hajnal világossága,
mely egyre fényesebb,
s bevilágosítja a Földet és a levegőeget.
Mert az Úrnak kezében van az életünk, ő rendeli el minden
kicsinyke ösvényünk.
Az ember elméjéből ered a gondolat,
de az Úr segíti és igazgatja a dolgokat.
S amitől fél, retteg a hit nélküli,
az őt el nem kerülheti.
De a vessző, a dorgálás bölcsességet ad,
Figyelmeztet, hogy rossz felé vezet utad.
Hallgass a szóra, nyisd meg szívedet,
s minden dobbanását járja át szeretet.
Minden lüktetéséből támadjon új ereje,
ne gyengítsen meg a félelem keze!
Boldog hitben virágozzon egész lényetek,
hiszen ha
„ISTEN VAN TIVELETEK,
VAJON KI LENNE ELLENETEK !” ….
0 Megjegyzések