Álmomban láttalak, szép színes ruhában,
Ültél boldogban egy nagy hintaágyban.
Angyalok ringattak, halkan szólt egy hárfa,
Nem csodálom hogy vágytál ebbe a világba.
Mikor megláttál, könny gyűlt a szemedbe,
Tán azt gondoltad, el vagy feledve?
Ó hogy is tudnálak feledni Téged,
Mikor életem értelme volt a szívverésed!
Kedvenc szavam az volt : MAMA,
Kár hogy nem vihetlek többé haza!
Vágyom az ölelésedre, becéző szavadra,
Mindent megtennék, ha ez újra megadatna!
Szívemből szól ez a vers, Neked,
Megcsókolnám most mind a két kezed.
Tudom, már itt van jó helyed,
De én mégis érted ejtek könnyeket!
Minden éjjel gyere hozzám, ha lehet,
Hogy álmomban láthassam azt a két szép szemet!
Mely csillagként ragyogott életem egén,
Mióta nem láthatom, koldus lettem én!
0 Megjegyzések