Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Hajdu Sára: Örök szeretet

Volt egyszer egy leány,
15 múlt talán,
Ragyogó mosolya,
A legszebb volt a faluba.

Akadt is kérője,nem is egy, több tucat,
De hiába mutatták legszebbik arcukat,
Mert a szíve megdobbant, mikor látta Bandikáját,
Tudta hogy megtalálta, élete párját.

Szép májusi nap volt, Pünkösd volt éppen,
Mikor az oltár elé sétáltak, együtt, kéz a kézben.
Ott esküdtek egymásnak, örök hűséget,
A lányból asszony, a fiúból férj lett.

Turbékoltak boldogan, mint két kis gerle pár,
Amerre csak jártak, ott virult a határ.
Mert szerelmük igaz volt, mesébe való,
Könnybe lábadt szemem, olyan megható.

Három gyermekük született, két lány, egy fiú,
Egyik sem volt soha, egy percig sem szomorú.
Mert gyermekkorukat a napfény beragyogta,
Szerető szüleik, arcukat csókolta.

Az évek hamar elrepültek,
De semmi nem ártott szerelmüknek.
A lány 43 éves, a fiú egy híján 60,
De meleg volt még mindig, a hitvesi paplan.

Március volt, de a május már kopogott,
Mikor a lány, egy árvát hazahozott.
Férj és feleség, újra szülők lettek,
S ezért a gyermekért, mindent meg is tettek.

3 éves volt, beszélni már tudott,
Lábaik közt, boldogan futkosott.
Ők könnyes szemmel nézték a gyermeket,
Ki hangosan kiáltotta: Szeretlek benneteket!

Így éltek ők hárman, meghitt szeretetben,
Míg egy nap a fiúért, eljött a Jó Isten.
Özvegy lett a lányból, s belebetegedett,
Hogy itt hagyta Őt, kit oly nagyon szeretett.

Egy vigasza maradt, a gyermek, ki már felnőtt,
Elzavarta előle a sok fekete felhőt.
Úgy szerették egymást, elmondani nem lehet,
Ki látta őket együtt, szíve beleremegett.

Egyedül Ő tudta a lányt , boldoggá tenni,
Ölelésével a gyászát enyhíteni.
Mert a gyermek soha nem feledte,
Hogy életét a lánynak köszönhette.

Sajnos a lány, már nem lett a régi,
Mert hiányzott neki, a szeretett férfi.
Bár a gyermek, szorította kezét,
Mégis átlépte Ő is, az Angyalok mezejét.

A gyermek itt maradt árván,
Senki sincs, ki enyhítene gyászán.
De a lány és a fiú, együtt vannak újra,
S nézik az árvát, összesimulva.

Vigyázzák lépteit, s imádkoznak érte,
Mert látják hogy sírva néz fel az égre.
Ne sírj gyermek, mert mi itt vagyunk veled,
S összetart hármónkat, az ÖRÖK Szeretet!
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések