A haja már őszbe vegyül
Ráncos pirosló kedves arcán
Mindig derűs mosoly szenderül
Két keze öreg és vézna
Mit a sok munka elnyúzza
Örökké mindig sürög-forog
Míg a két lába bírja
S ha elfárad megpihen
A munkáját tovább folytatva
Élete rögös útját már megjárta
Öreg napjaira magára maradva
Felsóhajt, és így szól szomorúan
Egyedül maradtam öreg napjaimban
Nincs mellettem senki, ki majd
Halálom óráján, a kezemet fogja.
0 Megjegyzések