Vékonyan nyúló szemöldök,
Alakodtól majd bepörgök,
Kacéros mosoly pisze orr alatt,
De vajon a szépséged mit takar?
Szőkésre csíkozott hajad
Fölülmúlja édes ajkad,
De szinte megijeszt minden szavad,
Hogy távol marad tőlem a tavasz.
Érzés vulkánja tavaszod,
Kitörésére várok most,
Hogy takarjon szerelmed lávája,
S nyugodjak fojtogató hamvába.
Szemed sejtelmes egy gyönyör,
Magához vonzó vad börtön,
Mitől öröm nyílik a szívemben,
S tán még ki tudja, hogy hány szívében.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések