Geréb Csaba: Régen nem éreztem

Ritkán van, hogy látlak,
Gyönyörű széplány vagy,
Lángra gyújtó bájod,
Mint szirom a virágon,
Olyan a látványod.

A pillantásod sóhaj,
Mit szívem leginkább óhajt,
Hogy szemembe nézzen,
S mitől legbelül érzem,
Már semmitől sem félek.

Ajkad, mint rózsa,
A szememnek illat,
Mit nem érezhetek én,
S nem is lesz enyém
A Föld e féltekén.

A tekinteted, mi izgat,
A szívemnek irha,
Mit szívok magamba,
A testembe, abba,
Hisz mindenem izgassa.

Gyógyulás vagy szívemnek,
Ilyet régen nem éreztem,
Azt hittem kihűltem,
S rám már nem ülhet
A szerelem nagy űrje.